Szeresd a magyart, és ne faragd le" - szóla, "erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát"

(Arany János)

Köszöntő

Rólunk
  • A Fejér Baranta
  • Edzések rendje
  • A Barantáról
  • Fokozatok
  • Barantás oldalak
  • Esemény naptár
  • Kedvenc oldalaink
  • Közhasznúság
  • Fotó album

    Rovás
  • A rovás alapjai
  • A rovás ABC-nk
  • Rovás gyakorlatok
  • Ligatúrák
  • Rovólap
  • F Ó R U M

    Privát üzenetek

    Költemények

    Vukics Ferenc: KURULTAJ

    Magdi ,2008-07-03 22:22:27

    Megtalálva ? Ázsiai magyarok a láthatáron

    ?Az igazságot is meg lehet szokni!"
    Tamási Áron
    ? Én senkit tanítani nem kévánok, hanem magam tanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik itten valami jónak, olvasd, és a szerint munkálkodjál is Istenünknek s hazánknak és urunknak hasznára és magad becsületire.?
    Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy


    ?- De hát ez borzasztó, - bámészkodott Misi a térképen, - semmi rokon.
    - A rokonok?... Azokból pedig mi hasznunk... Rokon volna a bolgár: de az elvesztette az ősi nyelvét és szláv lett... Rokon volna a török: de az mohamedán, s neki semmi egyéb rokonsága nincs, csak a vallásbeli. Ezért nemcsak hogy nem voltunk velük atyafiak, de a legtöbbet tőlük szenvedtük a világ teremtése óta. Rokonok a finnek: de szegények messze vannak, s ők is rabságban, még százszorta jobban, mint mi. Rokonok az észtek, zürjének, szamojédek, mordvinok, cseremiszek, votjákok, osztyákok, de hát ez má csak olyan rokonság, hogy az Ádámról, Éváról, meg a diófáról.
    Misi a foga közül tréfásan szólt:
    - Édesapám azt úgy szokta mondani, hogy: persze hogy rokonok vagyunk, a te anyád, meg az ő anyja: két asszony.
    - Így valahogy... - mondta Nagy úr. - A Magna Ungaria, amit még most is Jugriának írnak sok térképen, megszűnt a tatárjáráskor. Az egész népet elsodorta, szétszórta, minden önállóságtól megfosztotta a mongol áradat. Még Mátyás király idejében tudtak valamit felőlük, mert Mátyás követeket küldött, hogy nyomozzanak utánuk: neki volt velük célja, az országban úgyis kevés a magyarság, betelepíti őket ide. De már akkor az Orosz birodalom egységes volt és görögkeleti vallású volt a cár, s nem engedte még azt sem, hogy találkozzanak, hogy hírt vigyenek egymásról. Aztán jött a mohácsi vész, a török rabság, akkor már senki sem gondolt többet rájuk. Még Bethlen Gábornak sem jutott eszébe, hogy a törökökhöz küldött követeivel próbáljon utána nyomoztatni a Kaukázusban, s a Volgánál a magyar ősrokonoknak... Nem is érezték ők ennek a szükségét, mert akkor nem nemzeti szövetségben, hanem vallásiban éltek az emberek, s az országok. Bethlen Gábornak nem a pogány ősmagyarok voltak a rokonai, hanem a protestáns svédek: Gusztáv Adolf volt az ő lelki testvére, nem Karakum... meg a sabartoiasfaloi...:?

    Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

    Így elmélkedett az idősebb diák mindannyiunk Nyilas Misijével a debreceni kollégium második emeletén egy rideg fehérre meszelt cétusban egy iskolai térkép felett, a Móricz által megteremtett 1891-es esztendőben. A két diák beszélgetése a korszak emberének nagy kérdéseit próbálta tisztázni. Rokon magyarok keresése, testvérek megtalálása már-már gyermeki álomnak tűnik a mai sekélyesedő világunkban. Mikszáth talán sohasem gondolta volna, hogy ?ikertestvére? és kortársa Kazakisztánban, Torgaj város múzeumában egy történelmi tablóról fog rám letekinteni. Véletlenek nincsenek. A képről a madjar /magyar/ törzsből származó kazak író /A kazak irodalmi nyelv megteremtésének egyik vezéralakja/ tekintett rám. Móricz gondolatvezetése éppen ezért is illik ennek a cikknek az elejére. Ugyanaz a teremtő erő, amely megtartotta a magyarságot idehaza, Ázsiában is munkálkodott.
    Ahogy leszálltam az új kazak fővárosban /Asztana/ a sors már megkezdte velem ?játszódását?, hiszen a minket köszöntő madjar /magyar/ törzs vezetői között régi ismerőseim arcvonásai köszöntek vissza. A legszembetűnőbben a kurultaj szervezését és a madjar törzs újraszervezését magára vállaló Kurmangazi Sokpituli vonásai emlékeztettek Gergely István csíksomlyói plébános /mindenki Tisztije/ karakteres arcára. Mindkét személy sorsa a közösségek szervezéséről szól.
    Az emberfia nehezen hiszi el, hogy annyi munka, utazás, emberi küszködés és kétely után részese lehet annak az érzésnek, ami Körösi Csoma Sándort és társait hajtotta előre rendíthetetlenül az ázsiai magyarok után kutatva. Néha sánta dervisként, magányos farkasként testvérnépek között járva keresték a Ázsiában maradt feleinket, miközben odahaza az íróasztal elegendő bizonyító erővel bírt.

    A keleten maradt magyarok keresése már a X. században elkezdődött és két népcsoport hosszú időn keresztül tarthatott fenn kapcsolatot egymással. VII. Bíborbanszületett Konstantin említi, hogy Tormás, Árpád fejedelem dédunokája közli vele, hogy "küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket". A X. századi török volgai bolgárok kereskedőcsoportjai folyamatosan közöltek híreket Belső-Ázsiából. A XI. században a Kazár Birodalom területére költözött kunok jó kapcsolatokat tartottak fenn Belső-Ázsiával. Julianus barát 1235-36-os útja alkalmából a keleten maradt magyarok keresése közben sok információt szerzett Belső-Ázsiáról.
    A vallon származású Rubruk 1243 húsvétján a mongol nagykán udvarába került, és visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az odasereglettek között magyarok is voltak. Magyarországi Illés (Elias Hungarus) 1340-ben érkezett vissza Avignonba a mongoloktól. Magyarországi Gergely (Gregorius de Hungaria) Khambalikban (a mai Pekingben) is járt, öt évet töltött a mongolok között és 1346-ban érkezett vissza Európába. Escandeli Máté (Mateus Escandel) Kína belsejéig jutott el ahol 1399-ben halt meg. A kínai magyar misszió az 1600-as években tevékenykedett Pekingben; kiemelkedő alakja Schall atya volt, akinek 1665-ben jelent meg a Historia narratio című műve. 1623-ban II. Apafi Mihály udvari káplánja Johann Grueber volt, aki miután Kínában járt a nagyszombati egyetemen Belső-Ázsiáról adott elő.
    Zalánkeményi Kakas István és Tectander György belső orosz területekről adtak hírt (1516-26 között), Hatvani Turkoli Sámuel Nagy Péter cár szolgálatába állt és a Krim-i falvakról adott tudósítást, "melyekben magyarul beszélnek". Orlay János (1770-1829), majd követője Nagylaki Jakcsics Gergely 1804 tavaszán a kaukázusi magyarokhoz jutott el. Egy Szabó nevezetű nazarénus hittérítő 1805-1822 közötti bagdadi útja során "több milliónyi ázsiai magyarról" szerzett tudomást. Ógyallai Besse János (1765-1841) a Kaukázusban maradt szavárd magyarok között járt, de mivel kutatásainak eredményeit az osztrák kancellária nem fogadta el, útleírását Franciaországban adta ki.
    Márlaki Jerney János Zichy Jenő (1837-1898) expedíciói 1895 és 1898 között irányultak Perzsia, Oroszország és Kína felé. Zichy Jenő Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvésszel, Szádeczky-Kardoss Lajos történésszel, Wosinszky Mór régésszel, Pósta Bélával, Jankó Jánossal, Pápay József nyelvésszel munkálkodott együtt. Az expedíció Mongóliában "a székely rovásírásra emlékeztető sírfeliratokat" talált. Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Széchenyi Béla, Stein Aurél élete nagy célját látta a testvérek keresésében.

    A baskírok, a kazáni tatárok, a közép-ázsiai karakalpakok, a kaukázusi balkárok, krími tatárok eredethagyományai a mai napig szívósan őrzik, hogy egyes nemzetségeik szoros kapcsolatban állnak a magyarsággal.
    Ezen mondák sok hasonlatosságot mutatnak a legrégibb magyar mondakinccsel. Közös elemük, hogy mindannyian megemlítik, hogy valamikor régen a nyugatra költözött "madjarok" vagy "madijarok" népének baskír földön maradt törzseitől származnak. Több török népcsoport, mint például az özbegek, a kirgizek, a türkmenek, az anatóliai törökök stb. a magyarokat testvéreiknek tartják, illetőleg legközelebbi rokonaik közé számítják
    A kazak törzsek egy része nemcsak a magyarországi kunoknak, hanem a magyarságnak is közeli rokonai. A mai Kazak Köztársaság és Üzbekisztán történelmi el?deinek számító kazak és üzbég kánságokat 92 törzs alapította a XV-XVI. században. Ezek egyike a középkori krónikák feljegyzései szerint a magyar törzs volt.

    Bíró András Zsoltnak a világon először sikerült egy teljes törzs antropológiai és genetikai felmérését elvégeznie a Torgaj-vidékén. Az SNP-analízis eredmények alapján úgy tűnik, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni Madjar populáció ősei között valamikor a múltban (mai történelmi és régészeti tudásunk szerint legalább 1300-1500 évvel ezelőtt) genetikai kapcsolat állt fenn. A magyar történelem során sokan sikertelenül keresték a keleten maradt magyarokat, most sikerült őket meglelni. A genetikai eredmény nagymértékben felülírja a magyarok származásáról eddig vallott elméleteket.


    A kazakisztáni madjarokról
    Kazakisztán Kosztanaj- megyéjében a Szarikopa tó vidékén él egy Madjar (ejtsd: magyar) nevű törzs, amely a nagy kazak törzsi szerveződésen belül a Középső Horda tagja (Orta Zsüz) és azon belül az Argün törzzsel alkot törzsszövetséget. A törzs tagjai magukat madjarként határozzák meg (a kazakságon belül). Emlékhelyeik feliratain, temetői sírköveiken mindenhol jelzik a madjar törzshöz való tartozást. A torgaji magyarok nem ott őshonosak, ahol ma élnek: saját legendáik szerint Madjar batir vezetésével délkeletről, a mai Karatau-hegység területéről, Dél-Kazahsztánból vándoroltak oda nagyjából három?négyszáz éve. A történeti kutatások szerint 1847-ben a madjar a harmadik legnagyobb törzs volt a Szarikopa-tó környékén 375 jurtával. Az orosz hódítók elleni hadjáratokban létszámuk megfogyatkozott, és 1866-ban már csak 260 jurta állt.
    Az első világháború alatt, majd a Szovjetunió megalakulása után is ellenszegültek a hatalomnak, mely tömeges kivégzéseket eredményezett, így a népcsoport létszáma tovább csökkent. A Szovjetunióban kazaknak lenni sem volt könnyű, hát még kazakisztáni madjarnak. A torgaji területet már a cári időben is veszett farkasok földjének tekintették. Általában innen indultak el a kazakok függetlenségi mozgalmai. Így történt ez az első világháború idején, 1916-ban is, amikor kazakokat akartak hátországi szolgálatra toborozni. A mozgalom eredményeképp az 1917-es forradalom után, a polgárháború idején a Torgaj-vidéken független fejedelemség jött létre. A mozgalom egyik vezetője az 1885-ben született madjar, Mirzsakip Dulat Ulü költő, irodalmár, matematikus és újságíró volt. Írásait gyakran Madjar álnévvel jelentette meg. 1930-ban a fehér-tengeri csatornaépítésre száműzték, ahol 1935-ben meghalt. Sztálin a madjarokat tetteikért a szovjet nép ellenségének nyilvánította. A vezér maradványait 1993-ban helyezték el Torgajban egy mauzóleumban.
    A kazakoknak saját földjükön kisebbségbe kerüléséhez valamint a madjarok számának jelentős csökkenéséhez fontos adalék, hogy az 1930-as évek elején a kolhozosítással a 6 millió kazakból 3 milliót sikeresen kiirtottak. (A módszer egyszerű, de jó hatásfokkal működik: a közösbe kényszerítéssel az állatállomány úgy megcsappant, hogy halálra éheztethették a népet.) A fönnmaradók közül sokan elvándoroltak: Mongóliába, Afganisztánba, Türkmenisztánba. Még ott is több esélyt láttak fönnmaradásukra, mint hazájukban. Az otthon maradottak értelmiségi rétegét pedig 1937-ben precíz tervszámok alapján pusztították el: Sztálin eleve megmondta, hogy melyik megyében, melyik járásban, melyik városban, melyik faluban ?a nép? hány ellenségét kell likvidálni. Számszerűen előírták például, hogy megyénként mintegy kilencszáz-ezer kazak értelmiségit kell koncepciós perben halálra ítélni. A nép legjavától szabadult meg az igénytelenségre mindig igényes szovjet kommunizmus, mert a nacionalizmus vádja a szelektálás egyik fő kritériuma, vezérmotívuma volt. Tehát akibe csak egy kicsinyke jóérzés, egy csipetnyi szociális érzék is szorult, akivel kapcsolatban a népe iránti odaadásnak akár csak a leghalványabb gyanúja is fölmerült, az bizton számíthatott arra, hogy fölkerül a kivégzendők listájára.
    A kemény klímájú, nehéz megélhetést biztosító torgaji vidék három mai magyarországnyi terület. Kicsiny közösségek élnek szétszórva rajta. A korai torgaji madjarok nomadizáló pásztorok voltak, a folyók mellett jurtatáborokban éltek. Az ötvenes?hatvanas évek szovjet uralma az előző élethez képest szegényes barakktelepekre kényszerítette őket. Ma a Szarikopa-tó egy?kétszáz kilométeres körzetében, 5-6 állandó településen laknak, sokan pedig beköltöztek a városokba.
    A kazak törzsek (43) sokasága három nagy ?zsüz?-ra (törzsszövetségi csoport) oszlik, amelyek ha nem is szabályos határokkal (számos területi átfedéssel), de három nagyobb regionális egységet alkotnak.
    Általában jellemző, hogy a különböző törzsek férfi tagjai az adott ?zsüz?-on belülről (a ?szövetséges? törzsek csoportjából) választanak feleséget. A Nyugat-kazakisztáni Torgaj vidéken, a Szarikopa tó régiójában, viszonylagos izolációban (nehéz megélhetést kínáló, városi zónáktól távol eső terület) él a Madjar nevű törzs. Népnevük szinte tökéletesen megegyezik a magyarországi magyarok saját népnevével (magyar nyelven kiejtve).
    A Madjar törzs a kazakok középső zsüzének (Orta zsüz) argün törzsével él törzsszövetségben. A Torgaj-vidéken az utóbbi évtizedekben szinte teljesen elhanyagolható a kívülről jövő migrációs hatás, inkább csak az elvándorlás alakította a terület népességszámát. Házasodási szokásaik révén ?lokális exogamiában? élnek. A madjar férfiak nem vehetnek feleségül madjar nőt (törzsön belüli tiltás). Feleséget a területen élő, törzsszövetséget alkotó közösségből választanak (tehát az Orta zsüz helyi törzseiből), elsősorban az argün, valamint a kipcsak, kerei, konirat és najman törzsekből. Ugyanakkor az Orta zsüz-on kívülről szintén nem szabad feleséget választaniuk. A Torgaj vidék többi, a területen élő közösségeire is jellemző, hogy házasodási tiltás van a törzsön belül (a nomád hagyományokban, Közép és Belső-Ázsiában ez gyakori szokás a belterjesség elkerülése végett).
    Mindezek azt eredményezik, hogy azok a helyi törzsek, amelyekből a madjar férfiak feleséget választanak, gyakoriak a magyar felmenők (női ágon) és így tulajdonképpen a helyi törzsek egy ?regionális endogámiában? élnek. A törzsi és törzsszövetségi rendszer hagyománya és számontartása, különösen a házasodási szokásokban a mai napig megvan (természetesen a nagyvárosokban már sokat veszített a jelentőségéből). A kazak lány ? ha idegenhez ment férjhez ? már hagyományos neveltetésénél fogva is férje nemzetségébe integrálódott. Kazak közmondás szerint ugyanis Qd?z qőnaq, vagyis: ?A lány vendég? (ti. amíg az apja házában él), mert az igazi otthona majdan a férje házában lesz. Ennek a szokásnak köszönhetően bár antropológiailag a kazakisztáni madjarság erősen változó képet mutat, Y kromoszómaképe lényegében évszázadok óta változatlan /a törzsbe kerülő idegen nők csak X kromoszómákat hoznak/.
    A kazakisztáni madjar törzs (beleértve az elvándoroltakat is) az egész ország területén, együttesen is csak hozzávetőlegesen négyezres lélekszámú közösséget alkot.

    Az összes madjarok által is lakott (ahol legalább három madjar család él) település és telep felkeresése után, nagyjából kirajzolódott a történeti törzsi szállásterület. A hagyományok, és a közvetett történeti források alapján azt lehet feltételezni, hogy a Madjar törzs kb. a XVII sz.-végén illetve a XVIII század elején települt erre a területre (valószínűleg délkeleti irányból érkezve) és tagozódott be a kazakság úgynevezett Középső Hordájába (Orta Zsüz).
    Általánosságban elmondható, hogy a ma Kazakisztán bármely területén élő madjar törzsből származó egyén ősei is a Szarikopa tó vidékét körülvevő sztyeppékről származik (leszámítva az északibb régiókba került, ma a kipcsakok között élő Kipcsak-magyar töredékeket). Ma már igen sok madjar él távol a törzsi területtől, az utóbbi évtizedek elvándorlási hullámai miatt. Leginkább a környező ipartelepekre költöztek be munka és jobb megélhetés reményében, (Oktyabrszk, Arkaliq, Amangeldi), ahol ma is összetartó közösséget alkotnak. A távolabbi vidékek közül sokan költöztek a megyeszékhelyre, (Kosztanaj) valamint a régi (Almaty) és új fővárosba (Asztana). A törzsi területen a legnagyobb számban a következő településeken élnek madjarok: Küzbel, Szaga, Kumsiq, Bidajik, Taus, Ajtuar-telep. Madjar családok élnek még Torgajban, Toganajban, Asutasztiban és Altinszarinban.

    A Madjar törzs egyes csoportjai (töredéke ?) a mai Üzbegisztán területén, az Aral-tó déli partjainál is fellelhető(Qazad darya-környéke).

    A magyarországi tudományos élet csak az 1960-as évek derekán szerzett tudomást róluk, Szeitbek Nurhanov híres kazak nyelvész jóvoltából. 1966-ban Tóth Tibor magyar antropológus néhány napra ellátogathatott a területre (Torgaj-vidék) és antropológiai vizsgálatokat is végzett. A későbbiekben azonban már nem engedték vissza a területre (amely az akkori Szovjetunión belül is egy zárt terület volt) és tudományos munkájában, még idehaza sem foglalkozhatott érdemben a madjar törzs problematikájával. A szovjet politika a továbbiakban elhárított minden további magyar próbálkozást, amely a madjar törzs vizsgálatára vagy meglátogatására irányult. Az új alkalom csak Kazakisztán függetlenségének visszaállítása után érkezett el. 2001-ben Benkő Mihály keletkutató és Babakumar Khinayat kazak etnográfus néhány napra ellátogattak a Madjar törzs néhány településére és ott fotókat készítettek, valamint legendákat gyűjtöttek.
    Tudományos vizsgálatokat is végző részletes kutatóútra csak 2006 szeptemberében került sor. Bíró András Zsolt magyar antropológus vezetésével, Répássy Miklós közreműködésével (összesen 5 fős kazak-magyar kutatócsoport) egy több mint egyhónapos tudományos expedíció keretében járta be a területet. Az expedíció feltérképezte és meglátogatta a madjar törzs által lakott ?magterület? minden települését és egy hónapot töltött a törzs tagjaival együttlakva.
    A munkacsoport minden elérhető madjar személyen elvégezte a klasszikus antropológiai vizsgálatokat és méréseket, valamint a törzs minden férfi tagjától genetikai mintát is vett későbbi genetikai vizsgálatokhoz ( Y-kromoszóma vizsgálat). A laboratóriumi vizsgálatokat és az elemzést később a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS Laboratóriumában végezték el Dr. Pamzsav Horolma vezetésével, Dr. Völgyi Antónia és Zalán Andrea genetikusok közreműködésével.
    Az előzetes információkkal ellentétben már az expedíció megérkezésekor különleges szimpátiával és meleg vendégszeretettel fogadták a helyiek az expedíció tagjait. Ez a családias fogadtatás elsősorban magyarságunk révén járt. A későbbiekben ez a szimpátia sok esetben mély barátsággá szövődött. Bíró András Zsoltot az a megtiszteltetés érte, hogy a törzsi tanács tiszteletbeli tagjának választották
    2006 novemberében Bíró András kutató és Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember meghívására néhány, madjar törzsi vezető Almaty-ba látogatott, ahol néhány nap alatt együtt elhatározták, hogy megszervezik a madjar törzs nagy találkozóját /Kurultaj/.
    A törzsi vezetők által elindított szervezéséhez hamarosan csatlakoztak a már Almaty-ban élő madjarok prominensebb személyiségei is. 2007 januárjában létrehozták a Madjar Törzsi Alapítványt. A rendezvénynek kazak oldalról számos támogatója lett. Közöttük több üzletember, politikus és néhány kazak cég és vállalat is. A program területi főszervezője a Zsangeldi járás elektromos vállalatának vezérigazgatója: Kurmangazi Sokpituli úr. Az Almaty szervező bizottság vezetőjének tisztét Aybek Nakipov úr, üzletember aki az Almaty megye regionális igazgatóságának tagja vállalta el.
    2007 májusában Bíró András Zsolt megkereste a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Szövetségének képviselőit. Felkérte arra őket, hogy egy válogatott felállításával vegyenek részt a Kurultajra utazó magyar küldöttségben és reprezentálják a magyar harci-, zenei- és tánchagyományt a kazakisztáni rendezvények során. Miután a törzsi találkozóra állami támogatást nem sikerült szerezni, a Baranta Szövetség csapatai, a csapatok támogatói valamint a Magyarok Világszövetségének támogatói biztosították a rendezvényen való részvételhez szükséges anyagi eszközöket. A Baranta Szövetség egy 10 fős válogatottat juttatott ki a támogatók segítségével a rendezvényre. A válogatott tagjait budapesti és dunaszerdahelyi Baranta csapatok adták.
    A Saga-ban rendezett találkozó lefolyása:
    A találkozót 2007. július 4-8-án, Saga településen (Szariözön- folyó mentén) a Madjar törzsi terület központjában rendezték meg. A hagyományos magyar övbirkózásban, harci íjászatban, fegyveres vívásban, ostorhasználatban, harci táncokban, lovas harci játékokban, lovasíjászatban, néptáncban stb. jártas magyar fiatalok július elsején indultak az új fővárosba Asztanába (Астана), ahonnan még mintegy 900 kilométeres sztyeppei út vezetett a madjarok közé. A barantázók a Budapest ? Frankfurt ? Asztana repülőút megtétele után a hajnali órákban érkezett a főváros repülőterére, ahol a Madjar törzs küldöttei várták őket. Még aznap délelőtt a küldöttség tagjai riportot adtak a Kazak Nemzeti Televízióban. A kulturális expedíció teljes időtartama alatt a kazak médiákban kiemelt helyet foglalt el a magyar küldöttség útja. Naponta több hírösszefoglalónak is helyet adtak televíziókban, rádiókban, nyomtatott sajtóban. Az utazásról egy magyar forgatócsoport is készített dokumentumfilmet. Kazakisztánon kívül Üzbekisztánban, Oroszországban és a muzulmán országokban /Pl. Szaúd-Arábia/ közöltek hírösszefoglalókat a küldöttség látogatásáról.
    A Magyar törzsi területre vezető út első állomása a fővárostól 550 km távolságban lévő Arkalik városa volt, ahol a helyi múzeumok, az önkormányzat és a városban lakó madjar törzsbeliek köszöntötték és látták vendégül a magyar küldöttséget. Július 4-én délelőtt Arkalik múzeumánál ünnepélyesen fogadták a magyar küldöttséget. Torgaj megye korábbi székhelyén a járókelők is tudtak a magyar testvérek érkezéséről. A helyi sajtó ? tévé, újságírók ? az országoshoz hasonlóan részletesen tájékoztattak.
    Június végén a három legnagyobb kazak tévé és több újság riportot közölt Dr. Bíró András Zsolt-tal a genetikai vizsgálatokról. A küldöttség délben Torgajba indult. Torgaj felé Amangildi határában a terület polgármestere és a helybeliek fogadták a magyar küldöttséget. Sabirzsan Ahmetov kumisszal kínálta a vendégeket, majd ősi rend szerint jurtába invitálta és asztalhoz ültette. Torgajban a helyi önkormányzat és a tudományos-, vallási- és kulturális élet vezetői köszöntötték a magyarországi vendégeket. A tiszteletükre összeállított ünnepi műsort és fogadást a magyarok másnap a város főterén megtartott Baranta bemutatóval hálálták meg. A városban ünnepi megemlékezéseken, múzeumlátogatásokon illetve a helyi medresze és mecset megtekintésén vettek részt. A küldöttség tagjai pénzt adományoztak a helyi mecset felújítására, a vallási vezetők pedig imádkoztak a találkozó sikeréért.
    A továbbiakban a küldöttség a madjarok legrégebbi településére Kumsikba látogatott el, ahol a lakosság teljes egészében madjar származású.

    A Barantások itt is bemutatót tartottak a helyi lakosoknak majd pedig az íjászat alapjainak megtanítása után hagyományos magyar íjakat adományoztak a helyi fiataloknak. Kumsikból Sagába, a rendezvény színhelyére utaztak az expedíció tagjai.

    Itt részt vettek a törzsi tanácskozáson, a hagyományos ?kurasz? versenyen, a lófuttatáson, Baranta bemutatót tartottak, felavatták a ?Magyarok Ősatyjának? szentelt mecsetet, megkoszorúzták a legnagyobb madjar hősök emlékművét, Karcag batir /bátor vezér/ síremlékét, részt vettek az esti kulturális fesztiválon és a helyi ?aggszakal-ok? (törzsi vezető- fehér szakáll) gyűlésén. A nap végén egy közös testvéri szerződést fogalmaztak meg. A rendezvényen mintegy tízezer ember vett részt.

    A Szári-özön partján, 2007. július 07-én keltezett szöveget július 08-án Kumsik mellett, az Ajtuar (Holdtükör) folyó partján ismertette András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke. A szerződést július 10-én Arkalikban írták alá.

    Háromszor hármas testvéri szerződés a torgaji madjar törzzsel

    1. Mindenható égi istenünk és szent embereink rendjét megtartjuk, kultúránkat megőrizzük, földjeinket birtokoljuk, idegeneknek el nem adjuk.
    2. Népeinket, testvéreinket és családjainkat számon tartjuk az idők végezetéig, életünkben és halálunkban.
    3. Gyermekeinket megtanítjuk mindezekre, őket együtt neveljük, és szövetségünk megtartását velük együtt vállaljuk.
    A továbbiakban Kumsik és Arkalik érintésével utaztak vissza a küldöttség tagjai, majd az új főváros nevezetességeit tekintették meg. A küldöttség tagjai épen és egészségesen érkeztek meg a hosszú és élményteli útról.
    Az út eredményei:
    A madjarok /ejtsd: magyar/ nyelvükben asszimilálódtak környezetükhöz, de identitásuk markánsan őrzi eredetüket, hiszen minden madjar sírkövére, másfél ezer év múltán, cirill betűkkel ma is rávésik a megkülönböztető MADIAR szót. Rendkívüli eredménnyel járt azoknak a genetikai mintáknak a tudományos összehasonlító elemzése, amelyeket a tavalyi kazakisztáni expedíció során Dr. Bíró András Zsolt gyűjtött. A kazakisztáni madjar törzs tagjaitól begyűjtött DNS mintákat 39 populáció /népcsoport, nép/ genetikai mintájával hasonlították össze (az apai ágon öröklődő Y-kromoszóma jellegzetességeit vizsgálva). A vizsgálat során kiderült, hogy az összehasonlító vizsgálatba bevont 39 népesség közül a kazakisztáni madjarokhoz legközelebb a magyarországi magyar minta áll (ezt követően hasonlít a kazak, oszét, üzbég és ujgur mintákhoz)! Az eredmény még a valamilyen hasonlóságot váró kutatókat is meglepte, hiszen legalább ezerötszáz éves különélés és több ezer kilométer választja el a két népességet. Ez a felismerés pedig magyar ember számára nem lehet közömbös.
    Az út eredményeképpen ezen a nyáron jelentős létszámú madjar küldöttség érkezik hazánkba. A tiszteletükre hazánkban is megrendezik a Magyar-Madjar törzsi találkozót /2008. augusztus 08-10 Kunszentmiklós/. A kazakisztáni madjarok felvetették annak az igényét, hogy a fiatalokat szeretnék iskolai keretek között magyar nyelvre tanítani.
    A Magyar-Madjar KURULTAJ magyarországi megszervezésére nem csupán egyszeri alkalom. Kazakisztánban élő testvéreinkkel a továbbiakban már rendszeresek lesznek a találkozások. Ma már az is egyre inkább biztosnak tűnik, hogy nemcsak Kazakisztánból, de Baskíriából, Türkmenisztánból is képviseltetik magukat a Madjar törzsből származó csoportok. A kint élő madjarok nagy örömmel vették, hogy idehaza is megindult a kurultaj szervezése.

    Itt az ideje, hogy a magyarság, a madjarság, stb. és testvérnépeik /ujgurok, baskírok, kazakok stb./ a régi hagyományokra alapozva közelítsenek egymáshoz. A rendezvény igazi ?nagyközönség? program. Széles sajtó- és médiaháttér tudósít hetente már az előkészületekről is. A felvidéki, az erdélyi, a vajdasági és az itthoni magyarság vezetői, jeles képviselői személyes részvételükkel támogatják a rendezvényt.

    A közös Kurultaj reményeink szerint a szkíta-hun-avar-magyar kulturális és életmódbeli folyamatosságot, a magyar alapértékeket, az ősök, a testvér- és rokonnépek tiszteletét, a magyarság földrajzi és időbeli határokon átívelő egységét és közös felelősségvállalását tükrözi majd.

    Az elmúlt hónapok szervezésének nagy tanulságai vannak. A magyarság erejét, képességeit, tudását szándékoztunk megmutatni nemcsak a torgaji madjaroknak, hanem önmagunknak is. Az összefogásban bízva indítottuk útnak a munkát. Az úton haladva egyszerre csak azt vettük észre, hogy tettek mezején már csak nagyon kevesen mozognak. Érdekes jelenség, hogy az őstörténet kapcsán felmerülő vad elképzelések mind a hivatalos, mind az azt támadó másik oldalról olyan állapotot teremtettek, hogy idehaza a magyar történelmet és kultúrát szerető emberek körében is alig hagyott nyomot. Lassan a valódi eredményekre kíváncsiak a legkevesebben. A modern tudomány eredményei egyre inkább igazolják, hogy az ún. népemlékezet igazságai sokkal többet mondanak el a valóságról, mint eddig bármikor reméltük volna. A szervezésben szervezetekre nem lehetett támaszkodni. A vezetői érdektelenség, kiégettség a legtöbb alkalommal lehetetlenné tette a legegyszerűbb párbeszédet is. Nemrégiben a Kurultaj területén végeztünk egy nagy ?hórukkot?. A szervezetektől ígért segítség /előre látható módon/ nem érkezett meg, de jöttek az ?egyének?, az ?egy-én-is-égek? szerszámokkal, eszközökkel, gépekkel, festékekkel felszerelve. Volt aki lángost sütött saját erőből a 100 önkéntesnek, volt aki faanyagot hozott a telkéről és volt aki a családok gyerekeivel játszott, amíg a felnőttek ?alapozták? a Magyar-madjar találkozót. A gyúrói Szabados Péter kisebbik fia jut eszembe. A kis legény /négy éves/ az előző esti balesetet riadalmát átvészelve /egy folyamatosan előző autó ?betessékelte? őket az árokba/ nagyon öntudatosan húzkodta maga után a faágakat a kaszáló legényeket segítve, hiszen jönnek a madjarok?a testvérnép. Biztató, hogy a négyévesek között már vannak cselekvő támogatók.
    Hogy is foglalta össze Nyilas Misi a ?nagy elmélkedés? végét!
    ?Nincsen itt semmi más, csak szeretni kell dolgozni, tanulni, vidámnak lenni s építeni!... Amit más meg tud tanulni, azt a magyar is tudja!... A magyar jobban tudja! Mert ennél nincsen serényebb, munkásabb és hasznavehetőbb nép a világon!... Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika...?
    Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

    Légy jó mindhalálig?afféle magyar küldetés?