Szeresd a magyart, és ne faragd le" - szóla, "erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát"

(Arany János)

Köszöntő

Rólunk
  • A Fejér Baranta
  • Edzések rendje
  • A Barantáról
  • Fokozatok
  • Barantás oldalak
  • Esemény naptár
  • Kedvenc oldalaink
  • Közhasznúság
  • Fotó album

    Rovás
  • A rovás alapjai
  • A rovás ABC-nk
  • Rovás gyakorlatok
  • Ligatúrák
  • Rovólap
  • F Ó R U M

    Privát üzenetek

    Költemények

    AZ ARADI TIZENHÁROM

    Magdi ,2009-10-05 20:59:20

    A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el


    Vajon mit szólna ma az a sok száz áldozat, akiket a Habsburg-ház irtott ki 1848 után? Mit szólna a mai "Magyarországhoz" az a tizenhárom, aki az aradi sáncban, a hazaáruló Tichy vezényszavára távozott az Örök Hazába? Talán maguk választanák a megváltó halált azon elkeseredésükben, hogy áldozatuk szemmel láthatóan fölösleges volt. Mert Magyarország ma már nem létezik. Mert Magyarország saját hibájából számolja fel magát, irtja ki állami támogatással a nemzetet, , amelyet ma láthatatlan bakó kezére ad az ország parlamentje.
    S, a társadalom jentős része még mindig hisz saját gyilkosainak.

    Arad véres hajnalának emlékezete előtt íródtak e sorok. Látom a hajnali homályban dobszó mellett szekéren kivonszolt halálraítélteket. Látom a papokat, akik megrendülve kísérték e bátor hősöket a vesztőhelyre. És látom az elszántságot e csodálatra méltó emberekben, akik utolsó perceikben is a Hazát éltetik, akik egy csöppet sem ijedtek meg a rájuk váró hóhértól, és a halál gondolatától. Mert tudták, hogy amit cselekedtek, és vállaltak cselekedeteikért, az örökérvényű és példamutató. A Hazáért, és a nemzetért, a szabadságért és a függetlenségért vívott harcuk Isten nevében vívott harc volt. Ki-ki közülük saját papjánál talált hitében vigasztalást, s zokszó, káromkodás nélkül költöztek el abból a világból, amelyben kiharcolták maguknak az örök életet..

    Ma, amikor ünnepeink és emléknapjaink is hazugságoktól, keserednek meg, kicsit magunkba kellene szállnunk!
    Végig kellene gondolnunk az elmúlt századok és évezredek történéseit, eseményeit!
    Gondolatban el kellene beszélgetnünk az Istenért, nemzetért és hazáért áldozatot vállalókkal!

    AZ ARADI TIZENHÁROM

    A nemzeti gyásznapon kegyelettel emlékezünk a vértanúkra, akik között a magyarokon kívül találhatunk szerbet, lengyelt, horvátot, németet és osztrákot; gazdagot és szegényt egyaránt.
    Ami közös bennük: a hősiesség, amellyel nemzeti függetlenségünkért, és szabadságunkért harcoltak.
    A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el


    Kivégzésük emléknapján a vesztőhelyen elmondott utolsó mondataikkal tisztelgünk emléküknek.


    Aulich Lajos (1792-1849)
    Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok az ország utolsó hadügyminisztere.

    Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

    Damjanich János (1804-1849)
    Szerb határőrcsaládból származott, A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is


    Damjanich János imája a kivégzés hajnalán:

    "Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a feleségemtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki... Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni...
    Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen..."


    Dessewffy Arisztid (1802-1849)
    Középbirtokos nemes,. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.

    Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.


    Kiss Ernő (1799-1849)
    Császári tiszt volt, 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak., 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő.

    Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


    Knézich Károly (1808-1849)
    Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban.

    Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.


    Lahner György (1795-1849)
    Császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka a szabadságharc hadiiparának irányítója volt.

    Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.


    Lázár Vilmos (1815-1849)
    Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél

    Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.


    Leiningen-Westerburg Károly gróf (1819-1849)
    A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával.

    A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.


    Nagysándor József (1804-1849)
    1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban

    De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.


    Pöltenberg Ernő (1813-1849)
    Császári tiszt, a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről..

    Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.


    Schweidel József (1796-1849)
    Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka

    A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.


    Török Ignác (1795-1849)
    Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította

    Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.


    Vécsey Károly (1807-1849)
    Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta felszolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.

    Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.